Az alábbi cikk nyomtatásban megjelent a Magyar Üzleti Világ 2015. évi nyári számában.
Igen, bizonyos élethelyzetekben ez is jelenthet megoldást. Az alábbi esettanulmányban egy olyan kacifántos történetet mesélek el, amikor a pénzügyi vitában álló, de megegyezésre törekvő felek egy hosszú és költséges pereskedés helyett közösen az én segítségemet kérték a megállapodásuk kidolgozásához.
Budapest kertvárosias részén lévő családi ház jellegű, háromlakásos ingatlan osztatlan közös tulajdonban áll. A három lakás közül a legnagyobb az elöl lévő főépületben, a másik kettő a mögötte lévő kisebb toldaléképületben található. A toldaléképület belső végében lévő lakás birtokosa már évekkel ezelőtt elhunyt, az örököse 4/24 arányban szerzett tulajdonjogot az ingatlan egészében.
Az örökös most úgy döntött, hogy ezt a lakrészt értékesíti. A megbízott ingatlanközvetítő talált is vevőt a lakásra, és annak rendje-módja szerint egy csütörtöki napon megszületett az adásvételi szerződés. A vevő figyelmét kimondottan felhívták arra a tényre, hogy a tulajdonostársak elővásárlási joggal rendelkeznek a lakásra, azaz pontosan ugyanolyan szerződési feltételekkel a vevő helyébe léphetnek. A kétszobás, fürdőszobás, konyhás lakás műszaki minőségét pontosan jelzi, hogy a kialkudott vételár 3 mFt alatt volt. Különösen az épület legbelső végében lévő fürdőszoba és konyha volt nagyon gyenge műszaki állapotban.
Az elhunyt személyes dolgai ekkor még a lakásban voltak, az örökös jelezte, hogy azokat a birtokbaadásig el fogja onnan szállíttatni. Vevő erre úgy nyilatkozott, hogy erre nincs szükség, majd ő válogat és a számára is felesleges dolgokat lomtalanítja. Kérte, hogy ehhez az eladó a lakás kulcsait adja át neki, ez meg is történt. Ilyen módon a vevő gyakorlatilag birtokba jutott.
A vevő ezen a hétvégén azonban nem csak a lomtalanítást végezte el, hanem mindenféle engedély nélkül lebontatta az épület belső végében lévő fürdőszobát és konyhát, majd újraépítési szándékkal ennél nagyobb alapterületen részben elkészíttette az új beton alapokat is. Ettől függetlenül a legelső lakásban lakó tulajdonostárs jogszerűen nyilatkozott arról, hogy törvényes elővásárlási jogával élni kíván, és az adásvételi szerződésben megjelölt vételárat teljes egészében azonnal ügyvédi letétbe helyezte. Így ő lett a tényleges vevő.
Tulajdonostárs egy másik nyilatkozatban egyből jelezte az eladó felé azt is, hogy ő ugyan élt az elővásárlási jogával, de az általa letétbe helyezett vételár nem egy félig elbontott, gyakorlatilag lakhatatlan ingatlanra, hanem egy gyenge színvonalú, de azért mégiscsak jogszerűen meglévő és lakható lakásra vonatkozik. Némi ráfordítást követően a lakást bérbeadással akár hasznosítani is lehetett volna. A dologhoz hozzátartozik még az is, hogy miután a Gázművek tudomást szerzett a részleges épületelbontásról, robbanásveszélyre való hivatkozással azonnal kikapcsolta a gázszolgáltatást.
A fentiekre való hivatkozással a tényleges vevő helyreállítási/árleszállítási igénnyel lépett fel. Az eladó elismerte ugyan az igény jogosságát, azonban annak számszaki értékében nem tudtak a vevővel megállapodni. Ekkor kerültem én a képbe, a vitában álló felek közös akarattal az én szakértői segítségemet kérték az értékcsökkenés mértékének megállapításához.
Szakmailag érdekes feladat volt, hiszen az elbontott épületrész eredeti állapotáról személyes tapasztalataim nem voltak, és ilyen körülmények között kellett az értékcsökkenés mértékét meghatároznom. De azért sikerült vele megbirkóznom, az általam alkalmazott számítási módszertant és az így kapott értéket mindkét fél vita nélkül elfogadta, ebben a kérdésben költséghatékonyan és „rövid úton” pereskedés helyett megállapodásra jutottak.
És még egy csavar a végére! Amennyiben információim valósak, akkor az eredeti vevő is költségtérítési igénnyel lépett fel az eladóval szemben, ő az általa engedély nélkül elvégeztetett építési munkák értékének megtérítését követelte.
Ezeket olvasta már?
